NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
NEVERMORENEVERMORENEVERMORENEVERMORE
Remek dolog reggel arra ébredni, hogy lerohadt a családi monitor. Az ember szépen befejezi a péntekre beadandó tanmeneteket, a nyomtatóban nincs matéria, ergo elküldi majd magának mélben, és a melóhelyen kinyomtatja. Feltéve ha reggel hajlandó a monitor tenni a dolgát, hogy elküldhesse. Az ember ekkor vesz gyorsan egy újat, "hamarosan úgyis lesz saját gépem" felkiáltással, aztán hazamegy, összepakolja, és megőrül az eddiginél hatványozottan nehezebb monitorparaméter-beállításon, amiket nem is ért.
Aztán dühében ír a blogjába egy olyan monitor előtt, aminek a felső és alsó széle nem párhuzamos, mert arra a beállításra nem tud rájönni, és közben Kína felé repülő Tomahawk cirkálórakétákra gondol (vagy Tajvan felé repülő kínai H-31-esekre, nincs a dobozra írva, hol gyártották, de biztos valahol arrafelé), és elégedetten hátradől, közben gondolkodik, hogyan lehet ennyire analfabéta műszaki dolgokban.
Hát, mit lehet mondani a tegnap estéről... jó'berúgtunk, néztünk koncertet, voltunk Sárkányban, és hat-hét röpke év után eljutottam a Klinika moziba, aholis dramendbéssz parti vala, és meglepő módon még tetszett is. Igaz, az idő nagy részét a rég látott cimborámmal dumáltam el, valamint tavalyelőtti tanítvány-leányzókkal is váltottam pár szót - és itt szeretném felhívni minden, tanári pályát választó ivarérett férfitársam figyelmét, hogy ne gimnáziumban kezdje a szakmát, maximum ha meggyőző párkapcsolattal bír. A tizenéves bitcheket nem lehet megszokni.
A Dust zenekar pedig egészen kurvajó csapat, ilyenek kellenének a tévébe, meg mindenhova, nem a Zanzibár és tsai. Jó volt emellett látni régi arcokat Nyíregyházáról. Szeretem azt a várost, pedig nem voltam már fél éve.
Mégsem koncertezünk szombaton. A hely nem meri felvállalni az újabb büntit. Három tundrai tulok kúrja szájba azt a faszfejt, aki az egész szarkeverést elkezdte. Szívesen megetetném az illetővel az OSZK vizsgáját. Legalább állna ki nyíltan, és nyögné be, hogy, "igen, én basztam ki veletek, köcsög rokkzenészek". Elvileg a helyzet már normalizálódott, de ezek szerint a klubtulajok még be vannak csokizva...
El van menve a kedvem az egész zenéléstől jól, semmi írtelme hetente háromszor próbálni, szerencsétlenkedni, fizetni érte kurvasokat, ha az ember nem tudja megmutatni, mit csinált. A fasz gondolta volna, hogy ez az egész csak szívások hosszú sorozatából áll.
Igen, kurvára fel van baszva az agyam, persze nem árt ez egy ilyen ingerszegény világban.
Sikerült egy teljességgel hiábavaló éjszakát abszolválni tegnap, súlyos összegeket kidobálni fölöslegesen. Komolyan rám férne már, hogy valaki jól leugasson a sárgaföldig, hogy "ezt akarod csinálni az egész életedben, bazzz?" Pedig tegnap semmi antiszociális dolgot nem hajtottunk végre, ahova el akartunk érni, onnan elkéstünk, aztán meg elmentünk oda is, ahova nem kellett volna... a vége pedig megint az lett, hogy hülye sms-t írtam, szerencsére most csak egy személynek. Persze lánynak.
No sebaj, jövő héten koncertezünk már végre egyet, abból eddig nem volt baj soha...